Egy sztori...

Már egy ideje minden anya körül forog. Le sem tudom írni azt a nagy előkészületet, ami az esküvője miatt volt. 5kiló hagyma pucolása, 40kiló hús pucolása, felvágása, akár egy egész disznót is rendelhetett volna. 20kiló krumpli, azok megfőzése, felcsíkozása, nem is értem mért nem fordítva történt. A már megfőtt puha krumplit széttrancsírozni sokkal nehezebb, mint eleve csíkozott krumplit főzni. A rengeteg húsról meg nem is beszélve. Nem került volna sokkal többe a már megtisztított pucolt hús, kilónként egy százassal több. De anya mindenhol spórolni próbál. Ha még egy százassal olcsóbb lenne, hogy az állatot egészben kapd meg és te vágd szét, talán úgy rendelte volna, vagy ha talál olyan helyet, ahol az állat még él és neked kell levágni, de kilónként olcsóbb egy százassal, akkor most véres mészárlás folnya a kertben, míg szegény 20 csirkét levágnák.  A pénz nagy irányító tud lenni. Annak a birtoklása és a hiánya is veszélyes. Ha birtoklod, úgy érzed hatalmad van a többi ember felett, mert te megteheted, hogy felsőbbrendűnek érezd magad, Ó, ne viccelj. Még szép, hogy megteheted, hisz téged öltöztetnek reggelente, mindennap új ruhába, nehogymár tönkre menjen a kedvenc ruhaterveződ cége.  Ha úgy tartja kedved, selymes tejben áztathatod megfáradt tested. Kapcsolatokon belül meg még rosszabb pénzesnek lenni. Sose tudhatod, hogy az illető téged imád, vagy azt ami a tárcádban van, és lehet akármennyire őszinte és bizalmas a viszonyotok, lehet hogy még ő maga se tudja. csak egyszer mondjuk egy fél évre, nem úgy megy a biznisz, ahogy kéne és lecsökken a fizetésed egy átlagra, vagy akár átlag alattira. Akkor vajon, hogy reagálna? Jaj, drágám semmi gond, akkor vissza adom a gyémánt gyűrűm, az új kocsim és az egyik nyaralót is eladhatnád, hisz a lényeg, hogy veled legyek és amúgyse voltak ezek olyan fontosak. Egy nagy lófaszt! Ha ez így történne, nem írnának tündérmeséket, mert az élet maga lenne az. A legmocskosabb pedig a vagyon birtoklásában, ha mások megalázására használod fel. Egyszer egy barátom, Viktor megivott fél liter nikotinos vizet, amibe a cigiket oltották, 1000 forintért. Ennyi pénzért ha tudná, hogy az életét kockáztatta, ez szinte olyan mintha egy ezresért átugornál a ***vulkán gleccserei felett. Úgy 4 méter hosszú, persze nekifutásból lehet 4 métert ugrani, ugyanakkora eséllyel éled túl, mint a fél liter érsorvasztó üdítőt. Ennek ellenére, Viktor az egyik legjobb barátom. Sokszor mentettem meg hasonló faszságaitól, elég Naiv srác. Vagy csak így védekezik az antiszociáltség ellen? A lényeg, hogy ő mindenbe benne van, mindenkiben bízik és nagyon barátságos srác. Egyértelmúen kihasználható célpont. Fekete vállig érő haja van, mindig frissen mosott, de kócosan hordja. Nem ad különösebben a külsejére, de az ápoltság határain belül marad. Pont annyit foglalkozik magával, amennyit egy férfinek illik. Felkel, lezuhanyzik, hajmosás, fogmosás, tiszta ruha, összkép nézés a tükörben és már indulásra kész is. A haját nem szokta megszárítani, de ettől lesz a tényleg természetes hatása, szél fútta, enyhén göndörödő. A szemei barnák, őszinte tekintete van. Férfias a testalkata, de egy légynek sem akarna ártani. Pedig tudna.

 Átjött a rokonság egy nappal előbb, hogy segítsenek, de bennem legjobban az a jelent maradt meg, mikor ülünk a konyhában, a Nagybátyám felesége, két unokanővérem, nővérem. Anya kiborul, gondolom ez ilyenkor szokásos, túl nagy a stressz és még a kajával is neki kell foglalkoznia. Hozzáteszem, nem kell, csak sajnálja a pénzt arra, hogy felkérjem pár volt osztálytársam, akik biztos vagyok benne, hogy bagóért elvállalnák egy napra, hogy pár pálinka mellett, mosogassanak, vagy zöldséget pucoljanak. Szóval anya sírva csíkozza a széttfőt krumplit, senki nem beszélget egymással, ülünk egy asztalnál, a fene se tudja miért. Hallgatjuk ahogy az udvaron a férfiak díszítenek. Kicsit mindenki feszültebb a kelleténél. Mondjuk én se szívesen szerelnék autót, nő létemre, gondolom hasonlóképp ellenszenveznek az udvar díszítéssel. Mi nem olyan család vagyunk akik jól érzik magukat egymás társaságában. Olyan ritkán jövünk össze, hogy talán a CBA-s zöldséges lánnyal könnyebben menne a beszélgetés, mint a családommal.  Meghát a nagyszüleim katolikusok. Anyukámnak csak ahogy öregszik úgy jön elő a vallás, kapuzárási pánik vagy valami olyasmi. De ha belegondolok, emlékszem gimiben filozófia órán elsőkérdésünk az volt a tanártól, Van e Isten? Azt mondta negyedik év végén megtudjuk. Onnantól izgatottan vártunk minden egyes filozófia órát, mire végül elérkeztünk a valláshoz. Ő mondta, hogy ****Isten elmélete szerint, rajzoljunk fel egy táblázatot. Felső rublikába: Ha van Isten, mellé, ha nincs Isten. Oldalt egymás alé, ha hiszek, alá, ha nem hiszek. Tehát, ha van Isten és hiszek, akkor jól járok. Ha nincs Isten, és hiszek, akkor az semleges, mert erkölcsösen éltem a földön és halálom után nem tudni mi történik, de ha rossz azt nem a hitem miatt kapom. Aztán, ha van Isten és én nem hiszek! Na akkor rosszul járok, De ha nincs Isten és nem hiszek, akkor megintcsak semleges a dolog. Tehát a négy esetből kettő semleges, egy pozitív és egy negatív van. Az egyetlen eshetőség, hogy rosszul járjak, ha nem hiszek. Mert különben jó vagy semleges a rám következendő jövő. Tehát matematikailag jobban jár az ember ha hisz. Folytatásképp, Ott van a nagybátyám és felesége, aki egyik napról a másikra Jehova lett. Mikor unokanővérem, Emma született, aznap hirdetők kopogtak az ajtójukon. A köldökzsinúr szülésnél, a baba nyakára tekeredett, az orvosok kétségbe esetten mondták, hogy nem férnek hozzá még, erre az anya bepánikolt így még jobban össze szűkült, közben a baba fuldoklott, és akkor a térítőkre gondolt, akik reggel imát hirdettek, tőlük kérte a segítséget, és lám, a zsinór elengedte haldokló foglyát és Emma egészségesen megszületett. Az azóta elmúlt 24év alatt, prédikátorrá nőtte ki magát és persze egész családját bele nevelte a Jehovaságba. Sokszor így karácsonykor se jönnek ünnepelni, így tényleg nagon távoli a kapcsolatunk. Emmával azért szoktunk beszélni. van hogy felhív. De az ilyen családi összejöveteleken mindig együtt vagyunk.

Végre itt a nap, indulunk a házasságkötő terembe. A cipőm sehol sem találom, elég szétszórt vagyok. Kicsit azért én is izgulok. Anyukám második esküvője lesz ez, első apámmal volt. Röviden annyi, hogy nem működött és ami nem működik, azt a 21.században nem megjavítják, hanem kidobják. Én is sokat fantáziáltam a házasságról, bár az a durva, hogy élénkebben járt a család gondolata a fejemben, mikor  17 éves voltam. Minden fiumban a férjem láttam, a leendő gyerekeim apját, és amint egy apró jelét találtam annak, hogy rosszul bánik a pénzzel, nem elég magabiztos vagy rosz a családjával a viszonya, dobtam, hogy legyen időm az igazit megtalálni. Mostanában viszont egyre reaálisabban látom a dolgokat. Ha gyerekem lenne, nem tudnék utazgatni akárhová, nem maradhatnék ki hetekre, dolgoznom kéne és még elég sok felelősség, ami ráér azután, hogy én felnőttnek tekintsem magam. Meg hát várok a tökéletesre. Lehet, hogy még kisem fejlődött valakiben a tökéletesség és várnom kell még 5 évet, mire készen áll. Pnt úgy, mint egy telfonnál. Elégedett vagyok a mostanival is, de nem tudhatom mit hoz a jövő. Nehéz megállapodni bárminél is, mertmindig benned lesz az az érzés, hogy honnan tudjam, hogy ő a főnyeremény? Mi van ha egy várossal arrébb, ott van egy kicsit jobb, vagy 2 év múlva a strandon találkozom egy mégjobbal és ha ő már az enyém, aztán hol a megállás? Meddig tart ez az überlés? Vagy olyan leszek mint a mézga családban, siránkozni fogok, hogy hát a ***Pistihez kellett volna mennem. És akkor egy régi emlékként megmarad a férfiállat csúcspéldánya, aki az enyém volt, de elhalasztottam.

Azünnepségen vagyok, végül a tornacipőmben jöttem, mert bár megtaláltam a magassarkúm, de elfelejtettem átvenni a gondolataim kavalkádjában. Szerencsére nem okoz nagy feltünést, sokan vagyunk. Most, hogy nézem a tömeget mindenki kísérővel jött, én vagyok egyedül egyedül. Nővéremnek mindig hosszútávú kapcsolatai vannak, és sosincs egyedül. Olyasmi mint apukám, aki 15 éves kora óta egy napot nem volt szingli. Ő vet véget a kapcsolatoknak és csak akkor, ha már megtalálta a következőt. Addig meg azon az elven, hogy jobb valaki mellett mint egyedül, vagyis jobb bárki mellett, mint egyedül, még a rosz kapcsolatban is benne marad. Irónikus, hogy nekem viszont pont apa rágta a fülembe, hogy ha valami nem tetszik, szakítsak. Ennek köszönhetően a leghosszabb kapcsolatom 3hónap volt, amit a mai napig ünnepelek magamban. Amint feljön valami tulajdonság ami nem jó, apám elvei szerint az a későbbiekben sem fog változni, akkor nem kell tétovázni, majd találok jobbat. Mára már kifejlesztettem, hogy ha három olyan dolgot találok ami nem tetszik, csak akkor szakítok de úgy érzem még mindig túl magas a mércém. Szóval én egyedül vagyok.
Viktor érkezik mellém.  Nagy mosollyal az arcán.
-Waow, de kitettél magadért!-lassú fura hangsúllyal mondja.
-Hát, ki tudja mikor öltözöm ki mégegyszer,  az én esküvőm még messze van.-megbánás hallatszik a hangomon.
-Hát, ahogy elnézem Diáékat akár a jövőhéten!
Erre nem mondtam semmit. Diana a nővérem, kétlem, hogy hamarabb menne férjhez mint én, annak ellenére, hogy 4 éve jár valakivel, akárhányszor felhozom a témát köztük, úgy néznek rám, mintha azt kérdezném, mikor ölik meg a szomszéd nénit? Olyan, hogy házasság vagy összeköltözés? 26évesen? Hova gondolsz. Nem tudom mire várnak, vagy mindketten úgy érzik, nem a partnerük az igazi? Akkor meg minek járnak? A sexért? Ahhoz nem kell birtokolni a másikat. Akkor, hogy ne baszogassák a rokonok, barátnők, barátok, hogy na te még mindig egyedül vagy. Az egyedülálló embereket mintha betegnek néznék. De sokszor látom, hogy sok embert inkább az értelmetlen kapcsolataik betegítenek meg. Most így nézve egyetértek apával. Ha valami nem tökéletes, akkor véget kell vetni. Miért legyek valakivel úgy, hogy közben szomorú vagyok, ideges, stresszes, csalódok ha nem azt mondja amit hallani akarok. A másik elfogadása meg nem egyenlő a szeretettel. De megváltoztatni se lehet egy embert. Vagyis inkább nem szabad. Majd megváltozik magától ha megakar. Szerintem egyetlen egy férfi van a világon, akivel én százszázalékosan boldog lehetek, az én másik felem. És akkor fogunk találkozni amikor annak eljön az ideje. Mikor már kész leszek rá és ő is rám. Lehet, hogy már most is ismerem, csak még megkell velem történjen pár dolog, hogy úgy formálódjak, hogy a végén összeiljünk. Mostmár nem aggódom a dolgok miatt. 22 évesen úgy látom még háromszor ennyit fogok élni, nem árt megtalálnom a legtökéletesebb partnert. Egy egész élet leélése valakivel nagyon hosszú. Félek, hogy utána úgy fogok vissza gondolni gyerekkoromra, mint egy régi emlékre, hogy akkor még mennyire más voltam. Nem akarok más lenni. És ragaszkodom az emlékeimhez. Még egyetlen képet sem töröltem ki a gépemről, van vagy 10mappám a volt barátaim közös képeivel, a két hetes kapcsolatoktól a 2-3hónaposig.

Vége az ünnepségnek, indulunk a lagziba. Meleg van és nem akarok felnőttekkel berúgni.  Hallani sem akarom őket, ahogy isznak. Annyira mások és kiabálnak, hangosan röhögnek, egyáltalán nem olyan viccesek mint a barátaim mikor kábák.  Mivel minimum 15 év van köztünk, így azt sem tuom barátként vagy tisztelettel forduljak hozzájuk. Mert a tisztelettelesbe nincs benne hogy közösen igyunk. Sokszor kontrollálhatatan a viselkedés, a végén még átlépek a határaink és átfogom ha iszok, abból meg jön a galiba, hogy jézusom a Cathy mit csinált. Egyszer volt, hogy mondom üsse kő iszom veletek. Meghúztam a vodkásüveget, a hazajövetelemre meg már nem is emlékszem, de másnap hallom, hogy ki volt mindenki akadva, hogy a Kis Cathy hogy iszik. Hogy röhög, hogy táncol. Minek itattok ha nem lehet normálisan? Ha meg úgy iszok mint ti akkor meg úristen ő is hülyén viselkedik, pedig azt hittem ő immunis az alkoholra. Hisz olyan kis ártatlan. Bevallom tényleg ártatlan arcom van, amíg meg nem szólalok. Hosszú szőke hajam van, szürke szemem, az ajkam vastag, az orrom pisze és nagyon fehér bőröm van. Nagyszüleim mindig úgy néznek rám, mint valami angyalra. Azért írtam, hogy ez addig van amíg meg nem szólalok, mert a mimikáim elárulják, hogy azért tüzel valami odabenn. Sokan mondták, hogy a tekintetemmel a lelküket nézem, nem őket és zavarba jönnek ha beszélgetnek velem. A csintalan mosolyomról nem is beszélve. Kábszerként hat az ellenfélre. Most jut eszembe, van egy kis füvem, amit a mai nap védelmére szántam.  Meg nem tudnád mondani, hogy szívtam. Max ha már tényleg jól ismersz és tudod, hogy amúgy magamra venném amit mondtál, de mivel szívtam így semmi nem hoz ki a sodromból. Meg is keresem a többieket.
-Na mi lesz az epres témából?-kérdi Viktor huncut mosollyal az orra alatt.
-Lesz persze, csak keressük meg Emmát is.-Epernek hívjuk fedőnév alatt,  bár néha viccesen jön ki a szövegkörnyezetből.
Páldául Van nálad eper Cathy? Normális ember nem tart magánál epret, szal elég furcsa kérdés. Vagy, mikor eszünk végre epret? Hallottál már ilyen izgatottságot egy gyümölcs miatt?
 Mennyi eper van nálad? Egy? Kettő?Igen valszeg egy szem eper miatt így faggatóznak, és utsó kérdésként, hogy megosztjuk e. Hátnem édes? Hallanád a gyerekedet ahogy egy szem epren osztozik a barátaival. Igen. Tőled tanulta önzetlenségét. Légy büszke rá. Egyébként nem tudom hoa ez a nagy hűhó a marihuana körül. A politika tiltja így az emberek is rossznak gondolják. Pedig ha tudnák mit hagynak ki, meg, hogy mit veszítenek. Mert ők egy ártalmatlan melengető cigi helyett úgy szétroncsolják a májukat, ráadásul agresszíven viselkednek, hangosak, törnek, zúznak, meggondolatlanul viselkednek, koordinálatlanul mozognak, agysejteket gyilkolnak. Míg az epertől lenyugszol, érdekes gondolataid támadnak, ugyanúgy tudsz figyelmi másokra, kedvesen mosolyogsz a világra, érted amit mondanak neked és később is emlékezni fogsz rá. Szívesen táncolsz, rosz esetben is csak bepunnyadsz tőle, elalszol, vagy csak fekszel és nézel. Eddigi tapasztalataim alapján az az érzésed fog felerősödni, ahogy a szívás pillanatában érzed magad. Kivéve a stresszt. Stresszes füves nincs. Mert ami normális esetben idegesítene, annak a helyét betölti egy eszményi boldogság. A legrosszabb eset, ha előtör a bűntudat, és úgy érzed mindenki tudja, hogy mit csináltál, mindenki rólad beszél, meg még a szíved is milyen gyorsan ver, szívrohamod lesz perceken belül,hányni fogsz. Akkor tényleg hányni fogsz. De hidd el. Nem tudja senki, hogy mit csináltál és fű okozta szívrohamról se hallottam még. Felesleges pánikolni. Emma ott ül a Jehova családjával, egyenes háttal szolid ruhában. Felvette a félénk és szerény vagyok álcát, pedig nagyobb játékos, mint én. Na róla aztán lehetne mesélni. Emlékszem az első közös bulinkra, mikor megtört köztünk a jég és azóta imádok vele bulizni. Mikor középsuliba mentem, egyik menő évfolyamtársam tartott egy házibulit, ahova elmentem. Kiderült, hogy ők régen osztálytársak voltak, így Emma is ott volt. Először furcsa volt, mert mivel nem ismertük igazán egymást, negatívan álltunk a dolghoz, de pár sör után már együtt nevetgéltünk. Később egyik srác játszadozott vele, Emma meg egyre inkább kicsúszott kontrolja alól, majd mikor a srác már komolyan rámászott és egymás manduláját tanulmányozták, oda mentem és mondtam, hogy olyanok vagytok mint két etiópiai kannibál, és azon versengtek ki harapja le előbb a másik nyelvét. Erre Emma elkezdett szakadni a röhögéstől, a srác meg ott maradt állt álló farokkal startra készen, szerintem nem is értette amit mondtam, mire Emma lehányta a nagy röhögésben. Aztán persze sajnálta a dolgot, de örült, hogy így és nem az ágyban végződött.
-Akkor jösz?-kérdezem Emmát.
-Hova mentek?-szól közbe Jehované.
-Csak a patakparta sétálni, nemsoká jövünk.
Emma feláll, még midnig az ártalmatlan, csak sétálunk nézés, majd elindulunk. Viktor már a kapuban vár, ő megy elöl.  Durva, hogy már ovis korunk óta ismerjük egymást és soha meg nem fordult a fejemben, hogy köztünk bármi is legyen. Tesómként tekintek rá. Vagy minimum unokatesómként. Így a két unokatesómmal, megyünk a patakparta, körülbelül tizenöt perc séta. Viktor elkezd békákat keresni, ő örök kisfiu marad. Közben leülünk egy sziklára, egy méterre a víztől. Szeretek itt lenni. Körülveszenk minket a fűzfák, a víznek meg mintha egyéni dallam lenne, susognak a bokrok, ágak, mellettünk meg egy gyalogos híd fekszik fa korláttal és homokkal a járólapjain. Egy kis völgyben vagyunk. Tetszik, hogy itt lakom. Ez a tökéletes hely szinte mindenre. Itt nem zavar senki, időnként sétál csak el egy idős bácsi mellettünk, messze van a főút, egy kis utca terül el mögöttünk. Kezdem betekerni a cigit.
-Ooh a francba!-kiáltom
-Mitörtént?-siet oda Viktor
-Úgy tűnik otthon hagytam a cigipapírt. Haza megyek érte.
-Ne viccelj, menjünk el a boltba, majd ott veszek.
-Én a boltba be nem megyek. Falun vagyunk,  elfelejtetted? Itt mindenki bevan poloskázva. Hiába nem ismerem a boltos nőt ő csak megemlíti a következő vásárolónak, a leírása alapján a fejében levő adatbázisból megtalál, éppen véletlen találkozik a nagymamámhoz járó Ica nénivel, aki végül leadja a drótot a mamánál, majd ő telefonon jelenti a főnöknek, anyának, hogy vettem egy csomag cigipapírt. Pedig mindenki tudja, hogy nem dohányzom.-Tényleg nem dohányzom. Üresen még soha nem szívtam el egy szál cigit sem. Szar az íze és nincs rá motivációm, hogy kibírjam.
-Akkor megyek egyedül-mondja Emma-Engem itt nem ismernek, csak sétáljunk el a kocsihoz, a táskámban van a kulcs. Apa mindig ide adja, hogy nehogy részegen kocsiba üljön, itt parkolunk két percre.
-De hát mi meg messze nem itt lakunk.-teszem hozzá.
-Tudom, csak apuék nem szeretnek kocsival menni azokon a födes utakon, ezért innen sétáltunk.
Hát jó. Én már semmin sem csodálkozom.  Ők leszenk a számomra meg nem értett család. Két lányuk van, mindketten húsz fölött és még mindig este tízre haza kell érjenek, ha ott alszanak valakinél, telefonszám, cím, oda kell szólni mikor megérkezel, onnan se menj sehova. Csodálkoznak ha hazugság a vége. Mesélte, hogy már tizenhat évesen  úgy ment el bulizni, hogy megkérte a barátnőjét, hogy falazzanak neki.  Mindig azt mondta náluk alszik, este végére meg ahol sikerült és befogadták ott aludt. Elmondása szerint nem szexelt meg hasnolók, csak hagyta, hogy kedvesek legyenek vele a fiúk. Mert az esetek nagyrészében nyilván nem lányok fogadták be. Egyszer volt, hogy nem talált már semmiképp sem alvóhelyet, de nem akart Pest közepén egyedül az utcán aludni, így hazament. Beakart lopózni, de sajnos még ébren voltak a szülei. Meglepetten kérdezték: hátte?-Hát a barátnőm össze veszett az anyukájával és mondta, hogy akkor ma mégsem aludhatok ott, legyek szíves haza menni.- Na erre a Jehova Anyaoroszlán felhívta kedves barátnője anyukáját, aki mit sem tudván az egészről, felháborodott, hogy hogy gondolja, hogy ilyen későn elengedi az éjszakában. A következményeket nem tudom, még azt is elbírom képzelni, hogy megverték amiért hazudott, de sokat romlott a kapcsolata a szüleivel. De hát ilyen szabályok mellett ne csodálkozzanak, hogy többre vágyik. Ha egy kutyát két négyzetméteren tartanál egész életére, de egyszer nyitva hagyod a kaput, ő is azonnal rohanna ki a világból, nem törődve, hogy holnap kitől kap ennit, vagy nem lesz ki megsímogassa. Nem lehet ilyen szoros láncon tartani senkit. Nekem ha gyerekeim lesznek, soha nem fogok hazudni nekik, hiába éretlen a dologra, de elfogom neki magyarázni, hogy miért féltem és szeretném hogy hazakísérjék, meg bármit kérdez,nem akarok köntörfalazni, akármennyire kellemetlen. Csak azt várhatom el tőlük, amit én is adok. Hisz, rólam vesznek példát, na meg az apjukról, de abból kiindulva, hogy félig belőlem van, bízni fogok benne, hogy elég felelősség teljes. Ha meg nem az az az én rosz szülői példám jelenti.  Fontos ám a jó párálasztás. Közben elindult a boltba.
-Csak nem túl falusi a környék a hercegnőnek?-Kérdezi Viktor
-Jajj, ne legyél már ilyen.
-De hát nem látod milyen fintorral nézett, ahogy mondtuk neki, hogy a patakpatra megyünk?
-Szerintem túlreagálod.
-Biztos örül, hogy végre beülhet a mercijükbe és civilizáltnak érezheti magát. Lerí róla ez a felsőbbrendűségi kultusz.
-Ajajj-mosolyogva nézek rá.
-Mivan?-lesüti a szemét
-Jóllátom, hogy teljesen oda vagy érte?
-Chö.. Nem-először morcosan néz maga elé, majd ahogy megfordul elkapom a halvány kis mosolyát.